A generáció elméletet először Strauss és Howe Generations (1991) című könyvében olvashattuk, ahol beszámolnak az egyes korcsoportok hasonlóságáról, ciklikusságáról, melyet generációknak neveznek. Az azonos generációban születettek hasonló világlátással, értékrenddel és viselkedésmintával rendelkeznek. A ciklikusság húsz évenként következik be, így átlagosan négyszer az életünkben.

1. Az első időszakot az erős intézmények, a társadalmi kollektivizmus és a gyenge individualizmus jellemzi.
2. A második időszakot az ébredés jellemzi, amikor növekszik az emberek személyes és lelki autonómiája, mellyel párhuzamosan megkérdőjelezik az intézményrendszert.
3. A harmadik időszakban az ember életében meggyengül az intézmények szerepe és erősödik az individualizmus.
4. A negyedik időszak a válság, az intézmények létjogosultságának újraértelmezése, egy új korszak létrehozása.

Strauss és Howe minden időszakban különböző embertípust azonosított. A válság végén született generáció a „Prófétáké”, akik 1940 és 1959 között látták meg a napvilágot. Számukra az értékek jelentik az erősséget. Őket az ébredés idején született „Nomádok” (1960-79), más néven X generáció követi, akik rendkívüli mértékben szabadságszeretők. 1980 és 1995 között születtek az Y generáció tagjai, akik hősként, vagyongyarapítóként, közösségépítőként vonultak be a történelembe. A Z generáció (1996-2007) újabb válság idején jött a világra. A 2007-től született generációt Alfának nevezzük. Az egyes generációk születési időintervallumában eltérés figyelhető meg a különböző elméletek esetében.

Az egyes generációk részletes jellemzőit a blog következő bejegyzéseiben olvashatod.

Strauss, N. – Howe, W. (1991): Generations. William Morrow & Co.